A Vadászlovaglás

A vadászlovaglás története:

Lóháton, kimondottan erre a célra tenyésztett kutyákkal először Franciaországban vadásztak, onnan terjedt el szerte Európában.

A Németországban megszokott kiáltás „Horrido” feltehetően a francia vadászoktól eredő „il est haut” („az állat kimúlt”) jelzésre vezethető vissza.

Franciaországban még ma is vadásznak lóháton vaddisznókra és szarvasokra – Angliában pedig rókákra. A vadászat eme formája azonban egyre inkább veszít népszerűségéből.

Németországban már 1930 óta tilos lóról élő vadra vadászni. A német lovasság a múlt században átvette a hercegi vadászlovaglás hagyományát. A második világháború után azután a vadászlovaglás társasági eseménnyé változott.

A vadászat:

Különbséget teszünk egyszerű vadászlovaglás és a csalétekkel, kutyafalkával folytatott rókavadászat (hajtóvadászat) között. Mindkét változat előre kijelölt, fix akadályokkal tűzdelt terepszakaszon zajlik. AZ akadályok úgy vannak elhelyezve, hogy azokat körül is lehet lovagolni. A lovaglás több „mezőnyben” történik. Az első mezőnynek minden akadályt át kell ugrania, a második mezőny lovasai tudnak ugyan ugratni, de ki is kerülhetik az akadályokat, míg a harmadik mezőnyt a nem ugrató lovasok számára tartják fenn.

Minden mezőnyt master (falkamester) vezet, aki ismeri a pályát, és akit nem szabad megelőzni. Két oldalán egy-egy pikőr halad. A mezőnyt újabb pikőr zárja, aki segít a felbukott lovasoknak, és befogja az elszabadult lovakat.

A kutyafalkával történő hajtóvadászaton a master szabja meg a tempót. A csalétek a szakasz elején mindig az első mezőnyben van, megállás után azonban a második mezőny előtt is szaladhat.

A kutyafalka a masternek engedelmeskedik. Az „ekvipázs” négy vagy öt, kutyák által ismert lovasból áll, akik a szétszóródott (elkóborló) kutyákat összeszedik.

A vadászat kezdete előtt a két pikőr közül az egyik végiglovagolja a távot. A kengyelen egy palack illatanyag található, melynek követésére a kutyákat idomították, és amely lovaglás közben a földre csepeg.

Ezt a nyomot követik a kutyák – és így az összes vadász is.

A táv felénél megállást iktatnak be. Innen a vadászat visszatér a kiinduló ponthoz.

Felszerelés és szokások:

A vadászathoz meghatározott típusú lóra van szükség. Legalkalmasabb a viszonylag nagy telivérhányadú, erőteljes végtagokkal rendelkező, jól vágtázó, kitartó ló. A jó kondíciójú állatnak járatosnak kell lennie a tereplovaglásban.

Ugyanez vonatkozik a lovasra is. Széles körű tudással rendelkező, jó lovasnak kell lennie ahhoz, hogy az állatot megfelelően tudja irányítani. Ló és lovasa nem nélkülözheti a jó természetet és az önfegyelmet.

Vadászlovagláson előírásos öltözékben kell megjelenni. A férfiak fekete, zöld vagy vörös rövid vadászkabátot viselnek, a hölgyek pedig kék kosztümkabátot. A sötét sapka vagy kobak ugyanúgy előírás, mint a plasztron, a fehér selyemsál.

A csizma fekete bőrből készül, a lovaglónadrág világos színű. Rövid, csapóval ellátott lovaglópálcát kell használni, és alapvetően kesztyűben kell lovagolni.

A lovasoknak nem szabad a kutyák közelébe menni. A „kutyák!” kiáltásra a férfi résztvevők leveszik sapkájukat vagy kobakjukat. Igen súlyos vétségnek számít, ha vadászat közben valamely kutya lórúgás következtében megsérül.

Távozás előtt szíverősítőt szolgálnak fel. A kutyák befejezésül „curée”-t (koncot) kapnak. A lovasok a kutyák iránti hálájuk jeléül leveszik sapkájukat, és azt kiáltják: „Halali!”