Kisbéri félvér 

 Származása

A fajta a Kisbér nevű helységről kapta a nevét, ahol 1853-tól színvonalas lótenyésztés folyt. A ménes megalakulásától a nemesvérű ló tenyésztését volt hivatva szolgálni. Mivel ekkor a kor lova kétségtelenül az angol telivér volt, 1860-ban már nemzetközileg is jelentős számú és főleg minőségű angol telivér gyűlt össze Kisbéren. Emellett Kisbéren mintegy 100-150 vegyes származású tenyészkanca is állott. Ennek célja a katonaságnak megfelelő huszárló biztosítása és az országos fedezőmén-állomány utánpótlásának megteremtése volt. Ezen a kancaanyagon egyre inkább és folyamatosan angol telivér fedezőméneket alkalmaztak. E tenyésztés hatására kialakult egy angol telivérhez közel álló, de annál tömegesebb, feltétlen nyugodtabb, nagyobb munkakészségű és különösen korrektebb küllemű hátasló típus. Az így előállított félvér mének az országos fedezőmén igényt teljes mértékben kielégíteni és a telivért pótolni tudták. Másod-, harmadosztályú telivér mének helyett Kisbér elsőrangú félvéreket tenyésztett a köztenyésztés számára. A századfordulón ezek a félvérek már nevet szereztek maguknak, hogy aztán Európa lovat kedvelő társadalma évtizedekig rajongjon a kisbéri félvérért.
A mezőgazdaság intenzívebbé válásával egyre erőteljesebben fogalmazódott meg a kisbéri félvér tömegesítésének igénye. E folyamat során előbb a kiemelkedő örökítő erejű telivérek után állítottak fel törzsméneket a félvér ménesben, majd mezőhegyesi félvér mének felállítására is sor került. Utóbb kiderült igen nagy haszonnal.
Geneológiai vonalat alapított a fajtában Deutscher Michel, Dunure, Fenék, Slive, Gallion, Kozma, Maxim, Filou, Shannon. Kanca oldalon igen értékes ménnek bizonyult North Star XXV, Willlilam Rufus, Furioso XXXIII, Montbar.
A II. világháború előtt az azonos tenyésztési technikával létrehozott trakehneni fajtából állítottak fel törzsméneket a kisbéri félvér ménesben. Három mén bizonyult ígéretesnek. Széplak, Formás, Lobogó. Karrierjüket a II. világháború kettétörte. Lobogó geneológiai vonala teljesen felszámolódott. A másik kettő geneológiai vonala ma is él.

Külleme

Az angol telivér jellegéhez közel álló, magas félvér típus. A küllemre történő szigorú szelekció miatt a telivértől korrektebb. Határozottan hátas típus, de könnyebb hámos munkára is alkalmas. Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú. Nyaka hosszú, jól ívelt, többnyire középmagasan illesztett, de gyakran előfordul közöttük alacsony nyakillesztésű egyed is. Marja a telivér hatásnak köszönhetően magas, hosszú, hátba nyúló. Lapockája dőlt, hosszú, eléggé szabad mozgású, de e tekintetben kifogásolható egyedekkel is találkozunk. A hát gyakran előremélyedt. A far jól izmolt, gyakran almafar. A mellkas a magas félvér jellegnek megfelelően mély és kevésbé dongás. A lábállás ritkán kifogásolható.

Bottal mért marmagassága	160-170  cm 

Szalaggal mért marmagassága	168-178  cm

Övmérete			175-195  cm

Szárkörmérete			 20-21,5 cm

Leggyakoribb színe ma a sárga, pej. Előfordul szürkében és ritkán feketében.